"Figyelemre méltó az érzelmek hatalmas befolyása az emberi természetre. Lehet valaki bármilyen közönséges, mihelyt erős és igazi érzést fejez ki, a belőle áradó különös fluidum megváltoztatja arckifejezését, élénkíti mozdulatait, színessé teszi hangját. A szenvedély hatása alatt gyakran a legostobább ember az ékesszólás legnagyobb magaslatára lendül, ha beszédben nem is, de gondolatban, s olyan lesz, mintha valami tündöklő szférában lebegne."
A mai nap igazi örömünnep volt, boldogság és mosoly-tánc.
A legjobb barátnőm, aki Spanyolországban dolgozik, a húsvéti ünnepekre hazaszökött picit. És mivel sajnos engem köt a munka, ezért nem tudtam hazatérni hozzá a szülővárosunkba. Így leutazott hozzám ő, csak azért hogy találkozni tudjunk...én pedig a munka után rögtön autót szereztem és mentem érte a vasútra. Onnantól kezdve megállíthatatlan volt az este. Bár hulla fáradt voltam és olaszoznom is kellett volna, de tudtam, ezek pótolhatók...a ma este viszont különleges...és pótolhatatlan. (szeptemberig nem fogunk találkozni)
Bevásárló körút, vacsi, Edelweis... beszélgetős italozgatás vette kezdetét.
{kicsit elrontotta a kedvem, hogy este beszéltem B-val telefonon, és irdatlanul összevesztünk szokás szerint...számomra fájó dolgok kerültek szóba...így nyertem egy másfél órás üvöltözést}
Zsófikámmal beletörődvén, hogy egy órával megrövidítették az életünket belehúztunk az ivásba. Röpködtek a tüzijátékok, a rakéták a mosolyok, a nevetések...a világ pedig görbülni kezdett.
Felsétáltunk az egyetem felső kampuszára a Coke Házibuliba. Erre az estére megnyitottak az egyetemi napokon kocsmaként funkcionáló épületek is. Minden teremben más-más zene, díszlet, színek és fények fogadtak minket. Ahogy megállapodtunk az első helyen, Zs-nak már udvarlója akadt...én pedig sikkesen a pult mellé helyezkedtem el és beszélgettem az ott pörgő forgó rengeteg ismerőssel. {persze újakat is szereztem:D}
Pillanatok műve volt megfordulni és kérni egy BacardiColát, mégis elég volt az idő rá, hogy egy régi ismerős mögém lopózzon és oldalba bökjön.
Régi ismerős: Úgy három éve találkoztunk először egy egyetemi fesztivál hajnalán. Vagy sokkal inkább reggelén, mikor már csak a sörpadon alvó huligánok és a szervezők, dj-k és a keménymag kóborolt. Nem emlékszem miért voltam még ott és miért egyedül...de találkoztam vele. Már ahogy az első pillanatban egymásra néztünk, tudtuk...történetünk lesz. Szinte szavak nélkül egy mobil wc-be zárkóztunk és öt órán keresztül csókoltuk, imádtuk egymást. {persze annyira nem merültünk bele, mert ilyen körülmények között szerintem minden jóérzésű lány nemet mondott volna} A fiú nagyon szexi volt, és nagyon akart...és nem beszéltünk...és nem tudtunk semmit egymásról.
Igazi elemi ösztön. Olyan hatalom, ami felett nincs uralmunk. Egymásra nézünk és megrezzen a tér, megborulnak a világ határai ... kilépünk önnön testi, lelki valónkból.
Szóval Peti jelent meg mögöttem...Nem is hittem a szememnek. Három év telt el, néha láttuk egymást, de csak messziről. Tekintetünkben mindannyiszor tükröződött a félelem, hogy a másik úgysem emlékszik már arra az alkoholittas reggelre.
Hmmm...hihetetlen volt...
Mizujs, hogy vagy? kérdeztem őt...
...és a vadászat elkezdődött...Még most sem tudom melyikünk volt a vad és melyikünk a vadász. Egész este kergetőztünk, szédítettük egymást, bámultuk, féltékenyítettük...játszottunk. Egy pokoli évődés isteni tánca.
Elkapott...de beszélni ismét nem volt mit...nem nagyon voltak szavai, mit is mondhatott volna...Ahogy Márai mondta; a testek, amelyek a szenvedély oldatában egyszer összevegyültek, örökké emlékeznek.
No részlet, no comment...istennőnek éreztem magam...A szenvedély istennőjének, aki a puszta tekintetével térdre kényszeríti a legszebb vadat.
Ismét órák teltek el...hosszú órák, amik pillanatoknak tűntek csak. Felvillanások rögződtek, mogyorószín haj, édes pöszeség a hosszabb mondatok utolsó szavainak levgéső hangjainál és az a tekintet...mandulametszésű kék szemek, egy háborgó lélek tükre...
És maró őszinteség...hogy volt egy három éves kapcsolata, most nem ismerkedni vágyik. És kontra...elmeséltem neki, hogy én sem akarom tudni mi a kedvenc színe, mert elég volt a csalódásokból szintén. Nem érdekeltük egymást...csak el akartuk pusztítani a másikat...Ősi vágy és ősi indulat csipkézte a körülöttünk elterülő érát.
A reggel ma is kegyetlenül tört ránk...Olyanok voltunk, mint az éjszaka hosszú szemfogú sötét lovagjai, minket is fojtogatott a fény. Menekülni vágytunk előle...ő hozzám vágyott, én pedig értékeltem az őszinteségét...de nem ennyi akartam lenni...Most nem. Nem vagyok ehhez még elég erős. Nem akartam elveszteni ezt a fűszert az életemből...nem akartam, hogy holnap reggel véget érjen a saga...
A testünk könyörgött...a szavai követeltek...és ebben a hihetetlen bódulatban nekem sem volt más vágyam, minthogy végre véget vessünk a harcnak...eljárjuk héja-nászunkat, halál-táncunkat. Nem hittem, hogy ebben a szituációban létezik nemleges válasz.
Lehet gratulálni istenigazából hülye picsa vagyok, hogy ezt kihagytam...talán örökre...talán nem...
Ismét felülkerekedett bennem valami megmagyarázhatatlan...mert,
"Ha már nagyon nagy lánggal él a szenvedély, akkor jöhet a szex, hogy befejezze a táncot, de soha nem az övé az első lépés."
A legfrissebb ráreagálások