És a hullámvasút ismét hányásig robog tovább... Azt hittem van pihenő...kicsit megáll, meggyászolni a múló perceket...de nem...

Lassított ugyan...ajándékba kaptam S.Ádám Urat és sok-sok mosolyt tőle. {S. Ádám Andris volt mittomén milyen iskolatársa volt Pesten és egy véletlen folytán februárban mindketten a mi hotelünkben szálltak meg. Februárban együtt voltunk bulizni, annak emlékére és a suli miatt Ádám most is itt volt.} A keddi buliban is annyit nevettetett, sokat segített felejteni, megemészteni a dolgokat. Egész máshogy látja a világot...jó vele beszélgetni. Szerinte:

Álomvilágban élek

Okosabb vagyok, mint a legtöbb fiú ismerőse

Túl önálló, életképes és sok vagyok a srácoknak

Nem nehéz belémszeretni

Hatalmas szexuális kisugárzásom van

Isteni fazon...sok örömet hozott ebben a pár napban az életembe..Persze ma mennie kellett...sajnos...

Ezzel párhuzamosan tegnap felvetette a lakótársam az ötletet, hogy menjünk el ma Kiscsillag koncertre, amire én rögtön igent is mondtam, mert szeretem a őket..és hát, mert kell a felejtés...

Reggel megvettük a jegyeket, egész délelőtt itt örömködtem...mire egy rántással újra rákapcsolt a béna hullámvasutam. Délben csörgött a telefon...

Béla...

Azért hívott, mert Pesten van és gondolta megkérdi mit csinálok este...Mire én: Kiscsillag koncertre megyek. Erre előbb percekig tartó hatalmas hallgatások jöttek, majd kiakadt, hogy ő csak ma este ér rá, mert holnap már dolgoznia kell. Megjegyzem úgy volt, hogy hétvégén találkozunk, mert én akkor nem dolgozom. Azt beszéltük pénteken hív, hogy mi legyen. Mire én mondtam, hogy oké csak nehogy késő legyen, mert van életem nekem is, és lehet késő lesz, mert programom alakul. Erre ma délben hív, hogy este tud csak lejönni...és még ő akad ki...Annyira megrázott...Megint mint egy rongy úgy érzem magam...Sőt ha nem lenne elég, közölte, hogy a piacon is hogy beszélt vele Pesten egy hülye picsa, és hogy őt sok minden mennyire kikasztotta, ezért le is fekszik egy órára...{had ne is meséljem, hogy bőven eltelt azóta az az egy óra, és nem keresett}

Mi ez a hiszti? Nem értem...Kezelhetelen lett számomra ismét a szituáció. Én vagyok frusztrált ettől, én érzem rosszul magam, hogy nem áldozom be a koncertet...Nem magam miatt van, hanem hosszú évek alatt megszoktam mellette, hogy én vagyok a szar, ha nem hajtok fejet. És megint...megint ezt érzem...

Pedig nem szabadna hagynom a  koncertet, ha ő nem hajlandó áldozni értem, akkor...

...akkor ennyi...

Pedig nem hajlandó...több, mint egy éve nem hajlandó....semmi sem változik a történelemben...újraírjuk ugyanazokat a köröket...

Nem is zavarna, ha nem kellene zokognom...megint kiborított...a múltam, s még mindig így mer bánni velem...Könnyeznem kell...úgy vártam a koncertet...most pedig szét vet az ideg...

Valaki kérlek lökjön már le a hullámvasútról...de legalább olyan hatásosan, hogy vagy a lufiárus karjaiban kössek ki rögtön vagy haljak szörnyet azonnal...

"- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."