"A szépség nem árulás, aminek te képzeled, inkább ismeretlen föld, hol ezer végzetes baklövést követhetünk el. Sötétlő és közömbös erdő, hol nincs jelzőtáblája a jónak és a rossznak."

Ma StarFire szülinapjára voltam hivatalos (hogy is nevezi ő...nem akarom bebuktatni) B városban.

Egy hosszas pihenés után keltem útnak egy üveg pezsgővel, az ajándékával pár ruhadarabbal és az elmaradhatatlan, lassan társammá váló utazótáskával...Az elmém tudta hova tartok, a testem azonban makrancos volt...nem értette hogy lehet megint új város, hogy jöhet megint egy újabb kaland...

Előbb érkeztem a vársoba, hiszen volt egy találkozóm a volt-volt barátommal Tshabbal. Ő nem messze lakik innen, s mivel 2évet vele is elcsapattunk az élet homokórájából, ezért őszinte kívácsisággal akartam kifaggatni őt. A buszról leszállva tudatosult, még mindig a tőle örökölt utazótáskával járok szerte az országban... Milyen kis dolog és milyen elgondolkodtató...

Ő varázsából semmit sem vesztett, szerény, kedves...és már elsőnek Béláról kérdezett...Nehéz volt rögtön egy kudarcról számot adni...elmesélni...nem kellettem eléggé...

A beszélgetés üdítő volt...mesélt ő is lányokról...kalandokról...az életéről...

A találkozásból nem fakadt aztán sem lázas sms/msn csata, sem fellángoló érzések vihara...pedig volt idő, amikor azt hittem nem lehet más az életem...

Aztán találkoztam StarFire-rel, és barátnőjével Fannival...három édes kutyával és a kibírhatatlan pióca lakótársukkal. Jó kis szülinapozásnak indult...megkedveltem a folyamatosan alakuló társaságot és félelmeim és előítéleteim ellenére a három harciebet is. Mikor aztán inni kezdtünk csak az járt a fejemben, hogy jézusom de kövér és csúnya vagyok én ide...borzalmas érzés volt...Megpróbáltam ezt félretenni magamban, de csak nagy mennyiségű alkohollal sikerült...

Elmentünk egy a belvárostól viszonylag kieső szórakozóhelyre, ahol előzetes elmeséléshez hűen csak a joggingos falusi értelmiség tartózkodott...Tudtuk hova nem mer menni StarFire a volt barátja miatt, de azt is tudtuk ott jobb a buli, ott jobban fogja érezni magát, s este különben sem lehet ott az Ő nagyŐje, mert dolgozik. Szinte kérdés és kérdezés nélkül hívtunk taxit...

StarFire kivirágzott...levegőhöz jutott rögtön az új helyen, ahol megjegyzem már a buli is jobbnak ígérkezett.  Nyugodtan üldögéltünk, pezsgőztünk egy védett asztalnál...táncoltunk a saját kis körünkben...és én egyre erősebben éreztem, hogy bár még sohasem láttam, és elvileg nem is fordulhat elő, de ma még látni fogom StarFire fickóját.

És minden lehetetlenség ellenére valóban megjelent...gyanítom nem varázsütésre vagy egy kósza gondolattól indíttatva, hanem a kigyúrt épp dolgozó kidobó kollegái adhatták le a forró drótot, akik mellesleg végig minket bámultak.

Talán StarFire-nek itt romlott el a buli...talán itt kezdődött egy másik...Szorosan megragadta őt, és kivitte beszélgetni...Teltek múltak a percek...aggódni kezdtem...ugyanakkor titkon reméltem, hogy valami megmagyarázhatatlan okból ma megoldódik minden...ma végre történhetnek csodák...

Kitaláljátok?

Nem voltak csodák március huszadikán szombaton sem...

Engem sem kerestek...őt pedig már jó ideje nem találja az, akinek észre kellene vennie...

Indulatokkal terhesen érkezett vissza közénk, s távozásra intett...Mi, a hű udvarhölgyek szó nélkül követtük...A többiek persze nyilván ismerék a csókáját...én ma csak egy sötétkék viharkabátot láttam belőle, akkora kettősszekrény és annyira gyorsan tűnő jelenség...

Jah...és hát kint egy szétmatricázott kocsi várt ránk..noh mondom meg is érkezett a taxi...majd mikor középen ülve konstatáltam, hogy bakker ez az a viharkabát a vezetőülésben...és hevesen mutogatni kezdtem a többieknek, hogy mutassam: büszke vagyok...felismertem...

...a viharkabátos férfi rögtön megszólalt: "Visszapillantó tükör te istenbarma!"

Hmmm...hát jó...akkor tényleg nem taxi -gondoltam, s hazáig mosolyogtam a dolgon...

Otthon közölték, hogy örüljek, hogy nem törölt arcon...Ott ilyen világ van...a csóka nagy nevű, s kidobó...ott engem nem ismernek...nincs meg a kis külön bejáratú territóriumom...ott kuss a nevem...a szituációt belátva ezen mosolyogtam...

Ne feszengjen már szegény...nem is ismerem...illetve pont annak örültem, hogy megismerhettem, felismertem a kocsiban.

Mit láttam belőle? Ő egy kék viharkabátos szörnyeteg. Szörnyeteg, ahogy bánik azzal a szép, okos lánnyal, akit a barátnőmnek nevezhetek. Viszont olyan szörnyeteg, akit az én szépségem szeret valamiért...Fontos neki, nekem pedig, az hogy Star Fire boldog legyen...

Nem tudom aznap mi zajlott le benne, hogy hajtotta álomra a szülinapos buksiját, de visszagondolva Csehov szavai jutnak eszembe miszerint:

A vak szerelem mindenütt ideális szépséget talál.