Ma már nagyon nem volt kedvem írni...A héten többször hallottam életem két fontos fiú főszereplőjétől, hogy sajnálom meg hogy ne haragudj, mint ahányszor fogat mostam esküszöm....Ehhh én nem sajnálok semmit és főleg nem haragszom...Mit csináljak? Próbálok együttélni mások felettem hozott döntéseivel...
Nemzetközi Nőnap van...ezzel kihagyhatatlan témát szolgátat ez az alkalom. Azt gondolom egyébként, hogy a pasikat jobban megviseli a Nőnap, mint a hozzám hasonló szingli lányokat, akik virág nélkül távoznak haza...
Lássuk a fiú ismerőseim mai MSN kommentjeit:
-faszé' esett a hóóó?
-láttam fagyasztható-mikrózható plüss macit...
-A magyar értelmiségi számára két út van! Az egyik az alkoholizmus. A másik járhatatlan!
-egyetlen szuperképességem hogy láthatatlan vagyok a csajok számára
-lámpavas! lámpavas!
-Bódog sunanapot!
-GIVE ME THE DRUGS!!!
-Ma van a szellemifogyatékosok világnapja!!!
-Ennyi pofont lánytól még nem kaptam...
Persze biztos nekem vannak fura fiú ismerőseim...sőt biztos...de azért ennyi nyafogást...fiúúúúk...Féltek a lányoktól, mi? Aranyos...
És nekem milyen volt? Olyan fiúktól kaptam megleptést/üzenetet, akiktől nem számítottam rá, és olyanoktól nem, akiktől számítottam rá...:S
A leggyorsabb, már 7-én éjfélkor résen volt, hogy az első legyen, a legaranyosabb, üzenetet pedig attól a fiútól kaptam, aki bár csak barát, mégis a Valentin napomat is ő mentette meg egy rakott zöldbabos ebéddel, és egy Special Edition Milka csokival...
szóval a mai üzenet:
"Rózsaszirmok legyenek talpad alatt, égi fény mossa meg arcodat, angyalok vezessenek végig utadon, kerüljön el bánat, fájdalom. Boldog Nőnapot kívánok!"
Amúgy atom happy nap volt...fejfájással ébredtem egy fura álomból arra, h fázom, egyedül vagyok és senki sem csókolgatja a nyakam:S Aztán nekiálltam rendet rakni a szobámban...sok minden került a kezembe, ami emlékek garmadájáról szakította le a sebeket. Aztán kiderült, hogy az egyik lakótársam összeköltözik a pasijával júniutsól Balatonfüreden, a másik lakótársam pedig ezen felbuzdulva közölte a főbérlővel, hogy akkor júnuistól nem fogunk tovább ebben az albiban lakni...Köszi köszi köszi, hogy engem is megkérdeztetek...
Aztán felvett MSNre valami finn csóka, aki a DeviantArton látta a képeimet..hogy ő csak haverkodni akar mert így jók a képeim úgy ügyes a technikám. Persze hogy is hihettem el megint ... csak kiderült fél óra múlva, hogy hát azért tetszem is neki...megismerne szívesen... És erre mit mondtam nyilván tiszta őszinte megrökönyödésből...hát hogy VAN BARÁTOM BOCS...ÉS HOGY Ő VALÓSZÍNŰLEG NEM ÖRÜLNE NEKI....de jó fej barátnő lennék ...haha
Ja s persze írt a szombati srác is, akivel bulizni mentünk, hogy hát nagyon becsüli bennem, hogy így megválogatom a srácokat,akik körülvesznek, hogy nem kell 10 év a következő lovaghoz na meg hogy nagyon jó volt az illatom...De ne már légyszi...csak fürdöm, meg van parfümöm, csak úgy mint a többi lánynak, nem hiszem már el, hogy annyira különleges, mint amennyit mostanában hallom ezt...
Tehát nem válaszoltam senkinek, eljöttem dolgozni...Közben munkahirdetéseket nézegettem Budapesten. Muszáj lesz lépni, s ha már csomagolok, akkor ugorjak nagyot, nem? Se ötletem se tervem, hogy hogy lesz munkám ott addig, és hogy hol fogok lakni. Nincsenek lány ismerőseim Pesten, sőt olyan fiú sem, aki bevállalná, hogy velem lakik...Most még ott állok, hogy a Déliben elsírom magam, hogy melyik kijáraton távozzak az aluljárón...
Elkeserít, ha belegondolok, hogy mi lesz velem a következő hónapokban, hogy mi vár rám...S mindezt egyedül kell vállaljam...keményen, szikáron, elhivatottan...
Szóval a Nőnap apropója mellett csak azért írtam (mint említettem ma már kedvem sem volt...kezd elhalni bennem minden, aminek eddig értelmét láttam), mert már kifolyt a szemem a sok állásajánlatot böngészve. Megálltam egy pillanatra, hogy ne ájuljak be a monitor bámulásától...és mit vettem észre? A hangulatom ismét rányomta bélyegét a megjelenésemre...Munkakezdés óta egy olyan pólóban feszítek, amin ez áll:
No more heroes!
A legfrissebb ráreagálások