A.K.
Távol
Megint itt van...ismét leszállt az est.
Újra közelebb hozzám a világ, ami bennem él
A Hold vére mindent feketére fest
Az utca reszket, a kihalt város velem fél.
Az eget nézem, megszédít, elvakít
Velem forog minden, s bíborba öltözik
A csillagokkal, miket a nap sápadtra fakít
a szívem, egész lényem távolra költözik.
Az ablakpárkányon állok, egészen könnyű vagyok
Így indulok a messzi csillagok felé
Csodálatosak és hatalmas nagyok
De hirtelen lehullok a porba, az árnyékom elé.
Lehullok, pedig egy karnyújtás és elérem lazán
Pár centi és bennem meghal minden félsz
De nem érhetlek el Téged soha-soha igazán
Csillagok közt mosolyogsz, és örökké bennem élsz.
A legfrissebb ráreagálások