"Általában az az ember jut a legmesszebb, aki hajlandó merni és csinálni. Egy óvatos hajó soha nem jut messze a parttól."
Az utóbbi időben rendesen eltűntem a gép elől...bár fogalmazzunk úgy csak a blogom és az érzelmeim elől...hiszen gép és net nélkül nyilván képtelen lennék létezni. Annál is inkább, hogy hétfő dél óta csak a munkával foglalkozom...nincs kedvem sem felfogni sem megérteni, sem megemészteni a béna se veled se nélküled őrületet. Kivonultam az életem ezen csatateréről...csak mert megtehetem. Vitatható, hogy jó döntés-e vagy sem...most ezt a variációt hozta a szeszélyes természetem.
Szóval még hétfő éjszaka nekiálltam az EFOTT-os csapatot összerántani, reklámajándékot tervezni, árajánlatokat kérni. Erre fél11-kor jött a mail, amiből kiderült, hogy megnyertük a Hegyalja pályázatot is. Mindkét helyre mehetünk civil faluzni. Ami azért vicces, mert a kettő egy idősávban van...és mert 2 napon belül névsort kértek utóbbiak...
Válaságkezelés 1.0.....Átcsoportosítás...új költségvetés tervezet...egy kis PR a hétvégi konferenciára, hogy jöhetnek az ifjúsági tagozat kölkei is.
Aztán munka, nem alvás, kedd végigtelefonálgatva....szerdán reggel 6-tól munka, délután 5-től egy kétórás értekezlet...az új nyári főnökökkel...Hiszen nyáron full szállodáztatás megy az 500 fős épületünkben...aztán rohanás munkahelyről az utolsó buszra, hogy éjjel 11re hazaérjek. Persze istenverte átszállással, hogy Keszthelyen még ementálivá lyuggathassanak a k...@ szúnyogok.
Közben hívott Cs. Ádám, hogy sikerült az állásinterjúja...ő két hét múlva már Pesten fog dolgozni. Nos ez még több erőt adott. A buszon nekiálltam prezentációt készíteni másnapra, hajnalban keltem hogy tökéletesítsem...
Aztán csütörtök fél9-kor indultunk a szövetséggel PusztaMagyaródra egy két napos PV Ifjúsági Konferenciára. Ingyen szállás, ingyen kaja, ingyen programok. Cserébe folyamatos telefonfüggés, egyeztetések, pontosítások...wwwááááááá
A konferencia csúcsa a PusztSzentLászlói AquaBarbara termál fürdőzés volt. El se meséljem ugye kinek nem volt ideje elolvasni a program-tervezetet és ki nem vitt egyedül fürdőruhát magával...
De nyilván én voltam az egyik legidősebb és legkevésbé gátlásos is...erre rásegített az abszolút színes mintás melltartóm és az eperkés alsó ami rajtam volt...szívbaj nélkül beromboltam ebben fürdeni...csak nem rohadok meg a 36°C-ban hulla kimerülten a parton. S mintha valami nyüzsgő tündérkertbe cseppentem volna, az ifis fiúk úgy lestek, udvaroltak, hogy az arcomat a legkevésbé sem a nap pirította.
Este kiválóan összecimboráztam a helyi italmúzeumban Martinnal, aki EFOTTon csapattársam lesz...
Hát kiváló éjszaka volt...és akkor eszembe jutott az idézet:
"A motiváció az, amikor az álmaid munkaruhát öltenek."
Rögtön neki is álltunk a forgatókönyvnek...s annyira megértettük egymást, hogy hajnal fél 5 -kor tértünk nyugovóra a már alvó gimis fiúcsapat mellé. Végtelenül hulla voltam, de 2óra után pokol mód keltett az ébresztő...a konferencia folytatódott..ráadásul sor került a szerződések aláírására is, amihez az elnök úrral nyertem egy 2km-es sétát a falu teleházáig, ahol csiholtunk netet és nyomtatót. Muszáj volt képben lennem. Igazából napokig KávéKólaCigin éltem és már remegtem a fáradtságtól...
A szövetségi elnök erre hazafelé ilyet beolt nekem:
-Mit vettem én a nyakamba ezzel az EFOTT dologgal...
Erre én kibuktam:
-Na és én mit vettem... -válaszoltam kellő higgadtsággal
Délután pedig még a csapat egyenpólóit mentünk el megvenni...és ilyenen kellett összevesszek vele, hogy a lányokra ugyan már ne akarjon férfi ingpólót erőltetni, mert benzint öntök inkább magamra és meggyújtom, minthogy abban aszalódjak szíjjel a napon...
Ilyen indokkal operált:
-De ha top lesz rajtad, akkor nem arra figyelnek majd, amit mondasz nekik...
Nem mellesleg erre egy hostesskedés nevű ágazat épül, amelyben ne is tudja meg milyen órabért kellene fizetnie, hogy abban a topban amit végül megvetettem vele parádézzon egy olyan kislány, mint én.
Aztán alvás...ma reggelig...aztán utazás...aztán rögtön munkába rohanás...még 3óra...
Holnap nappal telefon...telefon...telefon....este pedig munka ismét...
Csak így megy...imádom a szervezkedést...a szerelmem...kell, hogy sikerüljön, elvárom és megkövetelem magamtól a projectem sikerességét. És nem mellesleg így legalább egy szemernyit sem gondolkodom szerelmeken, csalódásokon, érzelmeken...
Ui...közben beszéltem Andrissal is...igazán kellemes volt...egyszer elmesélem, ha már fogom tudni hova tenni a dolgot :D ...
...Szóval remélem leigazoljátok a hiányzásomat a H.A.V. blogról...:D
A legfrissebb ráreagálások