Haragban A Világgal

"Pokolhintán vad, szédítő körök,
Tüzes mélységek fönt s alant,
Zuhanva szállni, szállva zuhanni
Való alatt és képzelet fölött
És mindenütt és mindenütt
És mégis a konok határok
Kemény tilalom-léce üt,
Mert várhatatlanokra várok
S nem várok mást, mint várhatatlant"

Egészen félelmetes hetem volt...azt ígértem hogy leszállok a netről, hogy tanulhassak...Ennek ellenére nem sokat tudtam tanulni...Ott indult, hogy Béla egyik este megjelent nálam, azért hogy beszélni tudjunk...persze vacsi készítés, borozás, beszélgetés volt...és közben még beugrott Csilla barátnőm is egy kis lelkizésre...Béla másnap ment el, megint nagyon rövid volt az idő mindenhez... Így aznap már nem tanultam, mert ahogy elment hívott S. Ádám Uraság aztán kondi utána pedig moziba mentem Maciékkal az IronMan2-re és még utána is hajnal 2ig msneztünk a tükörképemmel. Másnap későn ébredtem, megint telefon megint msn...órákat, félnapokat vagyunk képesek beszélgetni mindenféléről....Szép is a barátság....:S

Így a szombati nyelvvizsgára kb pénteken tudtam készülni...elég sokat tanultam átrágtam  a nyelvtant, bemagoltam egy frankó levelet...de ahogy a tesztlapot megláttam szinte értelmetlen volt...Egy egész oldalas rendőrségi bűnügyi szöveget adtak értelmezésre, aminek a szavait még a szótárban sem lehetett megtalálni...így csak a szerencsén múlik meg lesz-e...Ez van sajnos...Ha többet tanulok is így ment volna, így ezt legalább nem bánom...

A vizsga után aludtam picit, aztán unatkozni kezdtem, hiszen nálam aranyszabály, hogy aznap mikor vizsgázom már nem állok neki tanulni...Így írtam Cs.Ádámnak msnen, hogy nem iszunk-e meg egy sört...innen kitalálható a történet szerintem....A délután 6-os egy sörből hajnal 4-es hazaérkezés lett. Három szórakozóhelyet jártunk, táncoltunk, ittunk végig. Az egyik helyen volt egy srác, akivel egyszer dumálgattam, kicsit krézi arc amúgy...és betalált egy ilyen mondattal: Sikerült boldognak lenned? Mondom ez mi....Dzsíszüz...A pultosok azóta nem akarnak kiszolgálni amióta nem mutattam meg a  melleimet...persze állnak, mert semmi dolguk, atom rámnéznek szelíden mosolyognak és basznak odajönni megkérdezni mit akarok....de már hozzászoktam...édesek a gyerekes bosszúhadjáratukkal...másnak 5másodperc kikérni egy sört, nekem 20 perc...:D

Aztán annyira sikerül "Gyerünk élni", hogy még a cipősarkam is letört valamerre...fogtam a párját bementem az egyik helyre és a kidobó kettősszekrényt bociszemekkel és nagyon édes hangon megkértem, hogy legyen olyan kedves és törje már le azt is:D Épp csak egy picit volt vicces...Kinyírtam az egyetlen magassarkúmat, amiben képes voltam megmaradni egy egész estén át...és még csini is volt...na de nem baj...egyszer élünk, akkor sem sokáig...nem szabad az anyagi dolgokhoz nagyon ragaszkodnunk...minden múlandó...minden...

Ma pedig, csak hogy összejöjjön a szokásos szürreális világérzetem, Mazsával a lakótársammal sétálni indultunk este. Azért este, mert egész nap kétséges volt, hogy megmaradok e olyan szarul voltam :D Szóval séta a városban, ő egy sörre vágyott én pedig csak a hűs koranyári este simogatására. Persze miért is ne belefutottunk az ÓvárosTéren valami kirakodóvásárba...Azonnal vettünk egy egyen fülbevalót, mert vásárfia az kell, valamint sikerült feldobnom magam egy hatalmas citromsárga hercegnős lufival :D A csóka, mikor töltötte ki a nyugtát ötször felnézett ez most komoly-e...Nyilván sosem növök fel...kellenek a csodák... A csuklómra kötöttük a lufit és ezzel a lelkem egy darabja is szállni kezdett... Kellett, nagyon kellett... Mazsával és a Lufimmal előbb beültünk egy tejes kávéra, ő sörre, majd egy másik helyre sütire, ő fagyira... Rá kellett döbbennem közben, hogy menniyre jól állnak nekem a színek és a bolond dolgok...

Szabadságot adott, repülni tanított...

"Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek."

Ma már korán a városba kellett mennem, mert megérkezett az egyik rendelt könyvem....és ahogy ezen a hűvős reggelen sétáltam a sétányon tengernyi tünde élmény ért meg bennem...varázs fakasztó séta volt...A nap félénken, gyáván simogatta a bőrőm legfelső selymét...az égitest festő csak csiklandozta, játszott a vászonnal... Hatalmas gesztenye fák virágba borulva tisztelegtek pompás esélyi habruhájukban a tavasz előtt...Körül ölelt a világ és elbódított a tömény és negédes gesztenyevirág illata....De nem tisztán lehetett érezni...valami furcsa különleges fűszer keveredett a légüres térbe....

A Balaton illatával volt terhes az éra....alga, víz, napsütés, ázott nád, ezer éves köveken száradó hínár, kagylóhéj és kecseköröm illata...meghatározhatatlan... a Balaton íze...

9km innen a tó....ma reggel mégis...idehallott egy echo testének eszenciájából...ilyenkor imádom ezt a várost....

Ellenben most végre rá kell szánnom magam a tanulásra...Szombaton írásbeli olasz nyelvvizsga:S

Addig lehet eltűnök a gép elől, mert csak beszippant....addig pótoltam jóhéhány posztot...

"tudod, milyen a legtöbb nő?

álmodnak a nagy szerelemről.

vegetálnak valamiben, amiről tudják, hogy nem az, és közben álmodnak a nagy szerelemről.

egyre kevesebb bennük az önbizalom, hiszen ahol vegetálnak, nem kapnak megerősítést, hiszen a boldogság, teljesség adna.

álmodnak a nagy szerelemről és azt gondolják, ha bekopogna az ajtón,
mindent megtennének érte.

aztán szerencsés esetben egyszer bekopog.

valahogy megérzik a vonzást, öntudatlanul-önfeledten megérinti
őket...érzik valahol mélyen, hogy egészen egyszerűen magukhoz kellene
szorítaniuk.

aztán becsapják az ajtót, mert megijednek tőle, aztán attól, hogy a
megszokott vegetálást el kell dobni, és ugye az elfogyott önbizalom
megszólal: mi van ha kevés vagy hozzá?

de vonz. vonz. hiszen ez az álom.

kinyitja az ajtót.

ott áll. érzi, hogy egészen egyszerűen magához kellene szorítania amíg eggyé nem olvadnak

az, hogy ott áll, simogatja az önbizalmát.

megint megijed.

becsapja az ajtót és visszaugrik a vegetáláshoz.

vonzza.

kinyitja újra.

ott áll.

kezd erősödni a gondolat: ráérek. megfogtam. itt van.

nem merek kilépni a vegetálásból. félek.

talán egyszercsak ha nem csinálok semmit, akkoris minden oké lesz.

becsapja az ajtót. vissza a vegetáláshoz.

már nagyon érzi, mennyire nem az ez.

kinéz az ablakon lopva, nem látja a szerelmet.

megijed. kétségbeesik.

ugrik az ajtóhoz, kinyitja. ott áll.

örül, fél, büszke, ijedt.

gyáva.

becsukja az ajtót.

próbál vegetálni, de már nem képes őszintén beletörődni.

kinyitja az ajtót.

ott áll. tudja, hogy egészen egyszerűen magához kellene szorítania,

amíg eggyé nem olvadnak és ÉLNI.

egészen biztos benne hogy már az övé, akármit tesz.

becsukja az ajtót.

kinyitja az ajtót. ott van.

becsukja az ajtót.

kinyitja az ajtót. ott van.

becsukja az ajtót.

...

kinyitja az ajtót.

várja.

becsukja az ajtót.

egyre erősebben szorítja valami belül. kétségbeesetten próbálja elhitetni magával, hogy a vegetálás az jó.

kinyitja az ajtót.

amíg sír, tudja, hogy egészen egyszerűen magához kellett volna szorítania, amíg eggyé nem olvadnak, mert ez az ÉLET.

megtörli a szemét. figyel arra, hogy ne tűnjön kisírtnak.

becsukja az ajtót.

vegetál.

lassan teljesen megkeseredik, mert neki nem adta meg az élet a boldogságot.

egyszer valaki eljátszotta neki, hogy ő a szerelem, de még ő sem értette meg, hogy neki mi kell!

nem jut eszébe, hányszor csapta rá ajtót, és hányszor találta újra ott mégis, ahogy rá vár, ahogy az sem, hogy talán megfagyott kint, mert ott várt, nem ment be addig egy másik házba átmenetileg melegedni.

egészen biztos abban, hogy a férfiakban nem lehet bízni és a nagy szerelem csalás, hiszen ő is csak vegetál, pedig ha bekopogott volna a nagy szerelem...

de néha, éjszaka, vagy hajnaltájt ott, belül, nagyon mélyen, valami mintha nagyon fájna."

The world was on fire and no one could save me but you.
Strange what desire will make foolish people do.
And I never dreamed that I'd meet somebody like you,
And I never dreamed that I'd lose somebody like you.

No, I don't wanna fall in love
No, I don't wanna fall in love
With you
With you

What a wicked game to play
To make me feel this way
What a wicked thing to do
To make me dream of you
What a wicked thing to say
You never felt that way
What a wicked thing to do
To make me dream of you

And I don't wanna fall in love
No, I don't wanna fall in love
With you
With you

World was on fire and no one could save me but you.
Strange what desire will make foolish people do.
And I never dreamed that I'd meet somebody like you,
And I never dreamed that I'd lose somebody like you.

No, I don't wanna fall in love
No, I don't wanna fall in love
No I
No I

Nobody loves no one