"Csak az ég őrizheti úgy a maga csillagait, ahogy a felnőtt tudja őrizni önmagában azt, amit a gyermekkor ide-oda röpködő, színes pillangói hoznak vissza az egyszer volt évekből. Derűs, és ki tudja, hányszor borús történetek ezek, de igazak mindig, még akkor is, ha nagyon magasba röpíti őket a képzelet. (...) Jaj, de törékenyek, de sérülékenyek ezek a pillangószárnyak, és de hamar színük fakul, ha nem vigyázol féltéssel rájuk!"

A kedd hajnali találkozó után, ha nem is közös jövőt, de ígéretet láttam egy ösvényre melyen egykor majd együtt, kézenfogva sétálhatunk végig S.Urasággal...mindez a lebegés addig tartott, amíg fel nem ébredtem másnap...

És jöttek a jóbarátok...a finomkodó intések és az óvó tekintetek. Ebbe persze előtörténetünk miatt jókora feddés is keveredett...akár a metszett kristály pohár áttetsző börtönébe zárt forrásvízbe ólomcseppként nehézkesen vegyül a méreg. Vagy mint a cián egy ártatlannak tetsző keserűmandulában...Nincs előjel...csak a tünetek: fejfájás, szédülés, hányinger, hányás és a mellkasi szorítóérzés.

Megosztod valóra vált álmod...s valamiért nem akaródzik a világod többi része támogatni boldogságod. Két nap aktív és folyamatos baszogatás járt csak cserébe Mazsától, Macitól, Cs.Ádámtól...mindenfelől, még a falak legkisebb repedéséből is csak kárálások érkeztek. Ugyan nem kérdeztem semmmit, csak elmeséltem mi történt, mégis folyamatos közléskényszert és lavinát indítottam útjára. Megértem én, hogy féltenek, hogy ők kudarcként élik meg, hogy még megvan K.Úrnő, hogy nem vágtuk még egymást állatias módon a falhoz, hogy nem csókolóztunk ésatöbbi, de azt senkinek nem kívánom, amit ebben a pár napban kaptam.

Ugyanakkor bizonyosan van igazuk...kell, hogy legyen....figyelnem kell rájuk, mert értem vannak...Nem mondom, hogy ismerik az egész szitut, hogy ők látják azt a tekinteteket, hogy átérezhetik a dolog tisztaságát...de mindenesetre megfontolandó aggodalmuk.

Persze ilyen pozitív közegben S.Ádikával már a második esti msnezésünk vitába fulladt. Ami viszont meglepő volt hogy, én oltottam, én szítottam a konfliktust..nekem kellettek hirtelen válaszok, magyarázatok és vallomások. Közben persze éreztem ennek kényszeredett voltát, mégis ... mégis kellett. Második este ültem  alkoholos kábulatban Maciék albijában az ezredik sörömet fogyasztva... Cs.Ádám gépén msnezve...

Egyre homályosabb lett az msn ablak hangyabetűivel, s a megosztott képernyőn figyelmemet a RockAmRing Live Placebo koncert ragadta magával...Ritkultak a válaszaim...gyengült a lelkem...Közben Cs.Ádám őszintén érdeklődött miért ragaszkodom ennyire S.Urasághoz...jól esett, hogy megérteni akarja a szituációt s nem csak ítélni felette.

Utolsó emlékfoszlányaim arról tanúskodnak, miszerint én vagyok a  lényeg és a válasz, mégis kell még idő...mert K.Úrnő gyenge, míg mi erősek vagyunk...

Háát erre reagálni sem akarok...Maci közben lassan lefeküdt a szomszéd szoba enyhet adó csendjébe, míg nálunk üvöltöttek tovább a Bonanza dalok...és jöttek a sörök...végül hajnal 3-kor még egy üveg bor...Cs.Ádámnál aludtam...Hihetetlenül lenulláztam magam.

Testileg és lelkileg is meggyörtörve ébredtem másnap, mégis biztonságban.

Cs.Ádám vigyázott pillangószárnyaimra...