Ma befejeztem a  barátokon való rágódás témáját...egész egyszerűen meguntam...

S ahogy egyre járt az agyam, arra lettem figyelmes, hogy nekem valamiféle Ádám fétisem van mostanában. Egész egyszerűen nem bírom ki Ádámok nélkül...

Legyen az igaz barát=Cs.Ádám

NagyLáv=S.Ádi Uraság

Vagy egy ősrégi haver=T.Ádám

Miért jutott ez most eszembe? Nyilván mert Cs.Ádámot sirattam itt napokig...közben S.Ádi Uraság néha még mindig fel-fel hívott. Érdekes ez nekem...megváltozott  a viszonyunk...James azt javasolta most álljak legjobban mellé, érezze hogy támogatom , hiszen csak így lehetek erősebb a nagykezdőbetűs "Megszokásnál". Erre az útra azonban lehetőségem sem volt lépni...S.Uraság azt hitte haragszom, amiért képtelen volt pontot tenni szánalmas kapcsoalta végére. Egyet azonban tisztázzunk...én nem haragszom...elég büntetés neki, hogy nem ott és nem azzal van, akivel boldog...ennyi. De ő mintha félne tőlem...mikor beszélünk, akkor az örökké vidám Ádika szomorúan szólal meg és hangja, akár egy ódon hegedű búgva síró eltévedt szonátája...Bánatos leszek tőle...

És itt a következő buktató...T.Ádám...Róla annyit kell tudni, hogy 4éve mindig találkozunk EFOTT-on. 2006-ban ismerkedtünk meg: mi 3-an lányok, ők 3-an fiúk. Ádám volt a legrészegebb és a legkevésbé ártalmas...így vele beszélgettem. Az évek hajszolták egymást...EFOTTon mindig találkoztunk. Sosem volt semmi...tavalyelőttig, amikor is azt vettem észre rajta, hogy többet szeretne. Az évek alatt én is megismertem...aranyos srác, okos, értelemes, érzékeny...egy két lábon járó rocktörténeti lexikon, ami nekem felettébb imponál. Azokat a zenéket szereti, mint én...csak egy picit nyuszi szegényem. Így végső soron azt kellett mondjam, számára kezelhetetlen lennék a botrányos életvitelemmel együtt...A hivatalos álláspont pedig az volt: a Pest-Vp távolság, na meg a zűrös ex-el való viszony...

Idén is jön...én segítettem kedvezményes bérletet foglalni neki...így mindenképp találkoznunk kell már érkezésekor...és már előre rettegek milyen kifogással éljek így, hogy féllábbal Pesten vagyok és barátom sincs...Jézus...

Egyet azonban biztosan tudok...az Ádámok csak átutazóban vannak az életemben...és mindig a legfájdalmasabb és legsivárabb univerzum marad utánuk...Szóval nem kell a dráma... ez biztos...

A csomagom kész van...itt ülök a recepción...mögöttem a még sosem használt vadonatúj sátram, a hálózsák, az utazótáska és előttem további 8óra munka és ezernyi kihívás.

Holnap hajnalban innen indulok a 6.25-ös busszal Hévízre, majd a csapatommal tovább Pécs-Orfűre az EFOTT-ra! Alig várom...2005 óta minden évben voltam...

Jóllehet mint már említettem félig-meddig dolgozni megyek, hiszen napközben civil programokkal szórakoztatjuk a fesztiválozókat...

De a délutánok/esték szabadok...

Azt gondolom nem véletlen, hogy LordW a Sound végeztével most bukkant fel, és S.Ádika sem hiába ma telefonált...

Félnek...hiszen sosem voltam még ennyire szabad..egy éven sem...mindig volt valakim, mindig hímestojásként kellett vigyázzak magamra és a kapcsolatomra...

Ezúttal viszont mindenki szabadon eresztett idővel...így én sem sírok senki olyan után, akinek nem kellettem eléggé. És ez nem azt jelenti, hogy nem voltak vagy nincsenek mély és igaz érzelmeim...de ki nem szarja le, nem igaz? :D -Akkor engem miért kössön láthatatlan lánc?

Köszönöm a remegő hangú, semleges témától visszhangzó telefonbeszélgetéseket...aranyos...tényleg...

De a béna kis játékoknak vége...

Ha holnap leérek végre a három sráccal..és kibontom az első jól megéremelt sörömet a napsütésben, akkor már biztosan ragyogni fognak a szemeim a napszemüveg mögött...megállítom a világot és a cigim füstje bohókásan mosódik majd a tóparton össze a legféltettebb gondolataimmal...amiket ezúttal csak magamnak tartogatok...

Nem akarok becsókázni...nem akarok ribiskedni, nem akarom megváltani a világot (még most nem:D) ... csak lenni, és élvezni a lét gyönyörűségét a maga roppantmód sivár és egyszerű mivoltában...

Ahogy a mentolos vékony cigi íze visszaidézi halkan S.Uraságot...magamba szívom lassan...s mielőtt eltelítene a bódulata...gyorsan fújom ki a nehéz füstöt. Ülök majd a tóparton nézem az aranyhidat és elképzelem milyen lenne Andrissal ringatózni egy ilyen tavon...nem beszélni...egymásra tapadni...Közben a sör ízértől eszembe fog jutni minden apró játék Macival és Cs.Ádámmal...a nehéz szigorlatok, az egyetem, a hajnalig tanulások, a koncert videók...a Korn, a Cure, a DM, a Placebo....minden hangot élvezve engedek le a nyelőcsövemen. Belül megnyugszik a szívem és mosolyogni fogok, tudom...S az éjjel észrevétlen fog csillagtakarót borítani rám...a friss fű illata, az égi gyémántok tiszta kristály színéből majd Béla tekint vissza rám...rágondolok a sok végig cabriózott csillagfátyolos nyáréjszakára...

Remélem eközben valaki szinte észrevétlen lassan mellém ül, figyel, s mikor véget ér ez a varázsporos szédítő látomás...csendben megfogja a kezem...és többé el sem engedi...