"Félt, mégsem akart visszatérni a régi, megszokott szürkeségbe. Rettegett, de belecsimpaszkodott az őrületbe, mert a tükörnek csak ezen az oldalán látta meg azt, amire szüksége volt: a reményt."

Kedd este megérkezett Béla...természetesen autót szerelni...nagyjából kész van már...újra lett festve, fényezve, új tetőt és kiegészítőket kapott...

Csak az élet maradt ugyanaz, amit maga mögött hagyott...

Mikor Béla megvette, együtt választottuk. Emlékszem sokáig, gondosan tanakodtunk és mérlegeltünk, mire emellett döntöttünk. Kicsit az én "gyermekem" is volt...jóllehet azóta új ruhát kapott és legszebb fényében csillog.

Valahogy ilyen volt ez a mi kapcsolatunk is..Mikor B ütött kopott volt, kocsi és pénz nélkül...akkor ember volt és érték...mikor pedig elfeljetett embernek lenni, olyannak tetszett mint egy autó, amit drága máz és festék fed...amiről lekaparhatatlan ez az új réteg...ami alatt megfulladt és elveszett a régi lényege.

Aztán talán egy év viszontagság után elkezdte pergetni a nap az olcsó festéket...néhol néhol előbukkan a régi kép.

Hekkeztünk a parton, strandoltunk a Balcsiban, sütizünk, ebédeltünk, beszélgettünk, játszottunk, fagyiztunk, szedett nekem virágot...

De annyira nehéz...néha úgy érzem képtelen volna helyre állni ez a világ. Néha pedig azt, hogy hiába kapálózok és vergődök csak ez adhat biztosat...

Ránézek a pezsgőarany Chrysler Sebringre és azt érzem, soha senki más nem ülhet benne, csak én...aztán pedig ez az új szín....idegen...rég nem az amit anno megláttam és megszerettem.

Azt mondják az ördög mindig ott kísért meg, ahol a legsebezhetőbbek vagyunk...

...s ebben az időszakban ez duplán igaz volt...

Szerelmem a fesztiválozás, és LordW felajánlotta, hogy ad nekem ingyen bérletet BalatonSoundra, ha vele megyek le egész hétre...

Lassan el sem hiszem az életem...