Tegnap igazán furcsa napom volt....minden tekintetben...

Megfelelt annak a képnek, amit még gimis koromban fedeztem fel a vasárnapokról...

A vasárnapok nagyon misztikusak... kihaltak... Mikor tizenéves voltam féltem vasárnap este egyedül sétálni a  városban. Valahogy mindig azt éreztem, hogy ilyenkor ahogy a Biblia is mondja, Isten megpihen...

...elfordítja arcát az önmaga által teremtett világtól, hátat fordít és szundít egyet, hogy a teremtés fáradalmait kipihenje...

...ilyenkor a sötétség úgy el tud uralkodni ez éjszaka felett, hogy a valóság peremterületéről minden fura árnyék még félelmetesebben fenyegeti a kóborló emberi lényeket.

Nappal sincsenek rohanó emberek, a világ bármikor kifordulhat....elszaporodnak a furcsa pillanatok, illatok és momentumok...

Zsu kutyáját sétáltattam délben egy parkban, ahol tegnapelőtt még csak bimbozó réti virágok voltak és egy békésen szundító hajléktalan egy messzi padon napfürdőzve. Tegnap egy lány macskát sétáltatott, illetve úgy pakolta és állítgatta, mintha csak kirakatot rendezne be éppen...közelebb mentünk és az ösvényen egy döglött madár hevert előttünk...hátra hőköltem, a hajléktalan sehol sem volt....

Baljós jelek...visszafordultunk a kiskutyával más irányt véve, majd a csöves úgy derengett elő a semmiből, mintha a habfelhők széléről pöccintette volna le valaki...

Ijesztően sütött a nap...nem tolakodóan és vidáman, hanem valamiféle gúnyos nevestést sugallva.

Este munkába mentem...ma érkezett meg S. Ádám, ismét a levelezős órái miatt. Vártam a találkozást, hiányoztak a jó beszélgetések és a sok mosoly. Erre kapásból úgy kezdte, hogy hol van Zsu, mert arra készült, hogy vele fog találkozni. a recepción...Hát mondom bocs.....{és köszi}

Aztán persze kijött szépíteni, kávét hozott...faggatott és mesélt. Olyan dolgokat tudtunk meg egymásról, amit -hogy őt idézzem- egy kezemen meg tudom számolni hány ember tud. Nagyon izgalmas személyiség...extravagáns...sokat nevet és nevettet...

Hajnal 3ig beszélgettünk...akkor már egy A4es lapon ábra- és inerciarendszerben kommunikáltunk szexről, barátságról, kapcsolatról....

Nem is értettem a szituációt.........Nem is volt mit írnom tegnap....megszédített a sok mosolygás...éreztem. Sőt bevallom: egész elvarázsolt. Ezért sietve tértem haza reggel, hogy ezt a furcsa találkozást kialudva végre visszazökkenjen a világ a hétköznapokba...

Most pedig felébredvén, már nem tűnik torznak a körülöttem lévő  világ, és le merem írni milyen volt a tegnap estém....

....hiszen a mosolyok bizonyosan igaziak voltak...

"Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly meggyőződésem szerint mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy."