Ma nincs sok időm írni...Holnapra el kell készítenem egy prezentációt a tavalyi Music Wave-es civil megjelenésről. Előadást tartok belőle a közgyűlés előtt (holnap 13h-kor a szülővárosomban)... csupa öreg katona csóka...persze didaktikai szándékaimnak relevánsnak  és megkérdőjelezhetetlennek kell lennie... Még nem állt össze fejben...zavar van a fejemben...mint kagylóban a tenger morajlása...

Azt gondoltam a tegnapi posztommal mindent megtettem annak érdekében, hogy többé ne keressen A...persze nem sikerült...Ez megdöbbentett...és megrázott...elkeserített és  ijesztően boldoggá tett...

..Szóval most megint ott vagyok, ahol a part szakad...Mint mikor eljutsz álmaid tengerpartjára...ahol éjjel nappal úszol, fürdesz és pancsolsz a tenger hűs és ugyanakkor szelíden simogató vízében...Ott vagy...és bár tudod nem költözhetsz oda az év mindennapjára, mégsem hiszed, hogy egyszer haza kell utaznod onnan...Aztán még az utolsó napodat is felhőtlen vidámságban, mámoros áhitattól részegen töltöd.

Mikor pedig hazatérsz, és megpihensz a szokásoktól és a hétköznapok szürke porától viseltes kanapédon, akkor már nyoma sincs annak a bizonyos naplemente szegélyezte érzésnek. Emlékeid vannak...csak képek...nem filmszerű...legjobb esetben is csak kaleidoszkóhoz hasnolítható...  

Nem egész...csak a részek együttállása...

A füledet még bántja a beleszorult tengervíz...irdatlan idegesítő érzés,  mégis örülsz, hogy elhoztál a partról valamit...Fáj, mert a sós víz kikezdi bőrödet, ugyanakkor simogat is lágyságával, selymességével...feszít és felszabadít egyszerre...

Féllábra állsz, hogy kiugráld belőle...de nem megy ki,...s te megkönnyebbülsz...

Megszokod az érzést, hogy talán mégis maradhat valami...

De magadat áltatod csak...a víz ugyanis többarcú elem...ha akarod, ha nem egy idő után elpárolog...s már többé nem lehet részed...nem lesz veled...

...ha ezt megvárod vigyázz...a sós víz által cserzett bőrödön örökké megmarad a tengeri só nyoma...illata...s íze...