A tegnapi poszt kommentjein elgondolkodva arra jutottam, ma félreteszek minden érzelmeskedő és tépelődő pillanatot az életemből.

Végre kialudtam magam, délután 4kor ébredtem. Aztán rendet raktam, takarítottam, mosogattam és kondizni mentem. Anyukámat felhívtam, elújságoltam neki miket csináltam s azt is, hogy rohanok haza tanulni. Végre egy hasznos és kiegyensúlyozott nap. Eszményi voltam ma komolyan, egy idilli életben a szülők a gyermekek minden egyes napját így képzelik el. {jó, lehetett volna benne valaki, aki vacsival vár és átölel, de ez már csak hab a tortán-elérhetetlen luxus:D}

Már majdnem büszke is voltam magamra, hogy nem lélekben éltem le a nap nagy részét, hanem buzgálkodtam a realista, materiális világban. Hiszen "a békét csak a tudás adhatja meg". Sőt "nem a tudás, hanem a tanulás, nem a birtoklás, hanem a megszerzés, nem az ittlét, hanem az idejövetel az, ami a legnagyobb kielégülést biztosítja."

De bakker...lehet létezik ez a karma faszság vagy nem tudom...Fléjfélkor ki hívott fel??????? Éppen az, akire már egy ideje nem számítottam, hogy keres. Andris volt, meg a legjobb haverja. Italozhattak, dumálgathattak, amikor megszületett az ötelt, hogy felhívjanak. Egy percig nem mondom, édesek voltak. Főleg a számomra újonnan, ebben a telefon beszélgetésben megismert F., aki olyan igazán aranyos dolgokat mesélt és mondott A-ról...hogy ...jajj....jajj...hát mondom, most viccelnek vagy mi lesz...

Eleinte azt hittem csak szórakoznak, bár valahol reméltem, hogy nem...Vagy nem is tudom mit reméltem. Előtte tíz perccel még a csodálatos olasz nyelv trapassato remotoját próbáltam az agyamba tuszakolni ...nem is bírtam felfogni mi zajlik...

Sőt, ha már a tudásnál tartunk:

"Egy dolgot alaposan megtanultam - és ez a tudás átitatott a csontom velejéig, a fejem búbjától a sarkamig, üres mellkasom legmélyéig -, hogy a szerelem hatalmat ad a másiknak, hogy összetörjön."

"A feledni tudás a szabadság egyik formája."

Így félig-meddig én már ott tartottam, ahogy olvashattátok is, hogy felszabadítsam magam ettől az emléktől, hiszen semmilyen jövőt vagy sanszot nem adott A. Sőt mostanság életjelet sem. Szóval most ez mi volt már??? A béna karma faszság visszavágott???? Ezzel akarta közölni velem valami emberfeletti erő, hogy nem szállhatok ki emlékekből és érzésekből csak úgy...nincs kikapcs gomb, amivel végleg törölhetjük a nem teljesen tökéletes dolgokat.

Ezen kattogtam, no meg azon kattogjak-e újra ezen...Van, ami hiányzik belőle/ebből az egészből és van, ami nem. Sok mindent hasonlóan látunk, pár dolgot különféleképpen...és ezer apró momentum van, amit megtanítanék neki úgy látni, ahogy én látom...

Igen, a tegnapi kommentek megmutatták az utat, hogy ha valaki nem tesz érted, akkor te se kattogj a dolgon...De valahogy mégis kellett ez a telefonbeszélgetés...nem mindig elégszünk meg a tudással arról, hogy mit kellene tennünk...Én Einsteinnek hiszek:

"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."