...miért érhet véget a csoda, az álmok miért kezdenek vak hazudozásba s a bőszen szálló kacér csodaszín szappanbuborékok miért vetnek oly hamar véget boldogságot hozó létüknek?
Nem értem, nem tudom megérteni. Akiben egyszer csodát láttunk, az bennünk megmarad és írmagként ad lángot és értelmet létünknek. De aki bennünk egykor csodát látott, az az érzés mégis elmúlhat, múlandónak látszik. Hol a csoda? Szavakban, pillanatokban? Mit ér a szó, hogy "szeretlek", meghogy "örökké"? Leírjuk őket százszor vagy ezerszer, esküt teszünk rájunk, aztán ha jön egy jobb, egy szebb, egy gondtalanabb, akkor mint elkent vázlatot papírmasé-gombóccá gyűrjük és a kukát célozzuk vele.
Ennyi?.. ez volna hát a csoda-mágia?
Gimiben nagyon szerelmes lettem egy fiúba, akinek későn adtam tudtára érzéseimet. Azóta is különös szenvedély köt hozzá, bár ő már csak fakó ködképe fiatal alteregojának. Most 23-án találkoztam velük. A fiú régi dalokat kért a zenegépből és fájó szemekkel kortyolta a jéghideg gyöngyöktől izzadó sörét. Fájt így látni, az egyik legszebb és legértékesebb lélek volt, akit ismertem. A lány, a párja, egy másik fiú szavait itta. Elvette anno tőlem ez a lány, aki azért haragudott mert én tetszettem egy szlovák srácnak. A szlovák sráccal is tartom még a kapcsolatot. Persze vele is volt szeretlek, meg örökké...hát idén karácsonnyal eljegyezte a druszámat. És most van a kedves cimborám, aki nem egy fess legény, mégis az elején minden szava csoda volt nekem. Mikor felébredtem a koliban ott guggolt az ágyam mellett, várva hogy felébredek. Vitt cirkuszba, meg vidámparkba, meg bobozni drága pénzért, meg kacsát eteni a városligetbe.
Sosem tetszett, de nagyon megfogott (mint annál az első itt említett srácnál), hogy ennyire rajong értem. És most? Karácsony van, itt ülök egyedül a hideg munkahelyemen (mert mi ma is dolgozunk:S), lázrózsáktól ég az arcom (elkaptam karácsonykor vmit) és úgy érzem magam magányomban, mint andersen gyufaárus lánya. Érzem nem lehet jó vége ennek a történetnek. Bántott, hogy nem keresett 24-én, 25-én, mert magával volt elfoglalva. Most nem beszélünk, mert még ő akadt ki, hogy bajom van ezzel, na meg a 400 km-es távolsággal köztünk.
Nem tudom...nem értem. Már egy ideje belelóg a bilibe az ujjam. De aki ismert tudja, hogy örökké gyerek maradok...nem tudok nem hinni a csodákban és a varázsban...Vágyom a káprázatra.
Vagy mégis előfordulhat, hogy az álmok összetörnek? A szappanbuborékok születésükkor magukbaomlanak? Nem értem, hogy múlhat a varázs, hogy tűnhetnek érzelmek a végtelen univerzum fekete lyukaiba.
"And the raven, never flitting, still is sitting, still is sitting
On the pallid bust of Pallas just above my chamber door;
And his eyes have all the seeming of a demon's that is dreaming,
And the lamp-light o'er him streaming throws his shadow on the floor;
And my soul from out that shadow that lies floating on the floor
Shall be lifted - nevermore!"
A legfrissebb ráreagálások